Szenvedő szerkezet
És előre, egyenesen az életbe!
Én haikut firkáltam anyám méhére
És ő (ki tudja, miért) vert érte
Halvány fényemen térdepeltetett.
Én apám fejére glóriát tettem
És ő elhajította mellettem
Harsogva karcolta fel önérzetemet.
Én nélkülözve tudtam többet adni
Csak szívás után kell otthagyni
Ruhát többé nem nélkülözünk.
Én bőr nélkül nem vagyok nő
És már nem érzem, hogy újból kinő
Kár a pofonokért.
Én mégis kecsesebben mozgatok
Bármilyen marionetthónapot
AZ lesz és MOST.
Én most így ragyogok, fény nélkül
És az én egem már nem kékül
Inkább lilul.
Én akciós precizitást nyújtok
És a nyakatokba teszem át a hurkot
Egészségetekre.
Én lemerültem, fáradt elem vagyok
Elfújnak a csendek, ha kicsik, ha nagyok
Csak szelektíven gyűjtsetek
Én kisebb vagyok, mint bárki más
Köztetek mégis könnyem az óriás
Gyengéim a gyengétek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-11 20:45:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-11 20:45:59
