HÕVESZTÉS

Szanaszét járva mennyi hőt vesztek el.
Tőlem langyos a szék deszkája,
vécé-ülőke, szerszám nyele,
autó kormánya. Az étel-italmaradék,
amit ürítek, párolog,
langyos ruháim, cipőm
rosszul záró rétegei
csak úgy ontják a hőt a vakvilágba.
Telente látszik, hogy a beszéd,
a lélegzés sem egyéb,
mint hőveszteség, s ha valakivel
tisztességesen kezet szorít,
puszit vált az ember,
bizonyosan jó pár kalóriával
szegényebben megy tovább.
Pótolni kell evés, ivás,
fűtött szobák, ölelések
hevével, tűnődve,
merre tarthat most a világ
hő-láncolatában
a belőlünk ezerfelé szökött
kölcsön-meleg.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.