Malac pózol az utca közepén

Óljából kiszökött malac vagyok,
aki kiment az utcára, ahol még sosem járt.
Gyerekek játszottak ott.
Amíg kifutottam az utcára egyszer körbe nézni,
addig voltam szabad.
Én is gyermek akartam lenni, akik ott önfeledten játszottak.
Akkor láttam csak, ilyen is lehet,
de jött a gazdám, visszavitt az ólba, másnap le is vágott.
Megették a gyerekek is a húsomat. Jól esett nekik.
Mert nem minden élet boldognak lenni teremtetett,
van, amelyik csak haszonból.
De amikor kiszöktem az ólból,
és kimentem az utcára, körbe néztem,
- azt, bizony még akik boldogságra vannak teremtve,
azok se csinálták volna jobban.
Akkor éltem igazán.
Malactársaim megszóltak, kiközösítettek
deviáns viselkedésemért.
Ők is sonkák most, meg kolbász.
Nem éltek egy percet sem úgy, mint
aki másnak lett teremtve.
Nem csak haszonra.
Még az is lehet, hogy ezzel vívtam ki az Isten előtt, majd ha újjászületek, ember leszek.
Ha nincs Isten, vagy nem így gondolja jónak,
akkor csak, - de az legalább  biztos -,
egy szép  emlékkel finomabb étele éhes szájnak.

  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-22 11:29:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-22 11:29:17