Szent őrület

világ festője leszel nagyobb Raffaellonál
hang a fejem fölött szólt kértem ismételd a nevet
ki az a Raffaello a vénycédulán ökrök képe
tenyeremen a mag-tabernákulum

Napút
oda kell mennem végigjárni színeit fényeit
de a Napút színeibe belepusztulok
héliumláz hív égeti bőröm és remegek
szemem káprázik fekete pontok előttem

láttad a hajnali Kárpátokat a tarpataki vízesést
akkor mindent láttál a hűvös hajnalt
sziklák remegését a Lomnici-csúcsot?
mindent éreztél a hó nem hideg a szél  karol
rózsaszín sziklák mögött kel Nap
narancs álmot takaró érzed a fenyvesek illatát
Zsuzsánnakor szól a pacsirta

ragyogj minden sziklafolton vidd el lázálmom
vak vagy  széllel érkezett sólymom
mohón matattam gyötörve karomban az asszonyt
adj életet neki támaszd fel Máriád
megfullasszon a párzás
szédüljek fullasztó combközépbe
ablakot nyitok
opálos kristálytükör elmém csitulj tűnj káprázat
marjon belém jéghegy villogó víziója ne a Szűzé

Baalbek romjainál a magány utamon velem jár
éhes vagyok hatezer év sűrűsödik tekintetemben
hagyma a társam lila hagyma szilva a tenger violája
ezernyi a szürke kobalt és látom a Napút színeit
őrjöngök térdre borulva köszönöm Isten csodáját
a mélységet magasságot a plein air
foltokban vitt vászon -jövőm
belerokkanok  magyarnak születtem

'Napra

Hold ül

nőre férfi

dob dobajától

rémül a Föld'

világító sárga lángoló vörös zöldek árnyai
borzongató kékek fájó rózsaszín a cédrusaim
nevetek és sírok hegygerincen hal a Nap
Taormina romos boltívei alatt szeretés
és egy kis fekete bogár a Siratófalnál

a férfiak fájdalmas tekintete
itt nincs sárgarigó
imamalmok mormolása hallik

a cédrus áll gyökerei vastagok
Életfa lettem
egyik ágam kardot ránt a világ mocska felé
a többi csonk szél törte apám felé hajol ága de ott az alján
a gyökereknél rothadásnak induló bogarak ágya
a másik cédrus körül forognak énekelnek látom éltetnek
fehérben az ifjak  táltos énekkel
minden cédrus én vagyok

mit  ér egy önarckép szakállal
felelj Nap!

mondd titkod Fa!
Attila lettem Isten ostora
sámánként látok éhem vízió mit ér egy cédrus hite?

szürkülő ég itt-ott csillanó napfény
hallga! fekete-fehér- barna lovasok
hanyatló Nap elalvó vörös fénye
szent őrület nem szabadul az agy


szembeköpött kép ki kíváncsi 'Csontváry úrra?' röhögés
hó és halál dermedt káprázata csontjaim érintsd
Ion tenger türkizben narancsban meleget adj!
tudom nincs sok hátra a halál előtt tisztul a test
gyermek sír így megalázó és őszinte kép


öreg halász enni ad mérgesen keveri a kását
megfestem ráncait szétesik a bolond képe
a kezek bőrredőibe ette a tenger magát
hosszú körme mögött vastagon a kosz
megfestenéd nyomorult életed nem bírod

albatroszok északi oldalra szállnak
tisztán látom arcod sosem szerettél
írj Gácsról elfelejtett gyermekkorodról
nincs lélek ki most értené
Napútam végig a sivatagon dinamittal teli hajón
láttam Tarajkát mit értem vele?

cédrusod koronáin árnyéklelkek madárkái kuporognak
hová lett a turul belőlem?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-31 09:37:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-31 12:01:36