Kezdõ Lépések
Sárga falevelek ragadtak az aszfalthoz
Nyálkás szív-darabkák, gyökerüket vesztve
Hullottak alá hegyeket atölelő szakállából
Az utcán bóklásztam, szürkületben
Kikivánkoztam az ásitó csont-házból
Ahol, minden olyan szögletes
Cikkcakkban kerülgetve az elválasztóvonalat
Futottam szembe a reflektorfénnyel
Tudom, ennek nem lesz jo vége
Tüdőm megtelt az eső szagával
Menthetetlenül eltévedve az álarcosbálból
Lopott jelmezben buslakodó háztömbök közt
Vagy combig gázolva a jeges vizben
Kimerült testemet vonszolva, kutattam
Mohával fedett romok nyomában
Ahol, minden olyan őszinte
De célt soha nem érhetek, ha haza
Kell érnem vacsorára, fotelben
Elbújva hallgattam az esőcseppek
Ismetlödő altatódalát, mintha
Elszakadt volna egy lánc, a sok közül
Amit minden reggel öntudatlanul
Olajozunk, betanult, szögletes mosolyunkkal.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
