Az összeszőtt múlt



Egy fikusz, egy kaktusz és egy fenyő
átitatja a szoba atmoszféráját.
Javasolják is a botanikusok.
Rakjuk körbe magunkat cserepes virágokkal!
Ha a család viszont nincs otthon, elmehet
a hangulat a fantázia irányába.
Replikáznak az ortodox animisták.
Mert a növények inspirálják a szellemeket.
A fikusz roppant hosszútűrő.
Igénytelen, de bölcs. Egész nap
dicséri az Istent, mint egy presbiter.
A kaktusz minden idegszálával
a Mennyre figyel. A múltat
és elraktározza a tüskéiben, mint a teve
a púpjában. Ha nem érez jövőt, előveszi.
A fenyő illata irritálja a papagájt,
aki kívülről tudja a Szózat első sorát.
A pálmaliliom (Yucca) énekel a leveleivel,
mire a pormacskák elalszanak.
Ha a családtagok kiteszik a lábukat,
van némi zavar.
A vázák szerint az apuka
nem törölte le rendesen a port
róluk. Sőt a porszívózást se fejezte be,
amikor a barátja fölnézett hozzá.
A gombfocik a gyerekszobában szétgurultak,
amik valójában a kisfiú leszakadt inggombjai.
A plüss maci aludni akar, nem társalog.
A lexikon ismerteti a békefeltételeket.
Szocializmusról viszont szó sem esik.
Csak az eső-kapa és a hó-gereblye
sorolja aggályait a demokráciával szemben.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-19 11:18:45
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-19 11:18:45