miniatúra
Elvágyom innen, az okkerszínű ind tájra, hol mindennek türkiz árnya nő,
Hol pompás madarat pörköl ebédre a nap, és lótuszt főz hozzá az eső.
Falánkabb ott a nők szemérme s kicsi ajka, míg véznábbak a szent remeték,
Mint bármerre bár, a nagy Brahma építette világ, ezerszögű szegletén.
Márványos vágyból emelt paloták guggolnak ott a barna folyamok mellé,
Tövükben lángot öltött holtak lobognak el; a tisztasággá s a szennyé.
E csodálatos vidéken, mint kámforfa, varázslás nélkül illan el a kő,
És akár a paloták bőre makulátlan, s roppant súlyával ragyog a hő.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-27 17:25:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-27 17:42:50
