Gyilkosság a konyhában

Kora reggel, korgó gyomorral,
papucsban csoszogok a konyha felé.
Ölni megyek.
Szétnézek: az asztalon egy kés, pékárú,
a kedvenc teám, ami naponta akár
kétszer-háromszor is feláldozza magát
a szomjamért.

Ásítok majd vizet forralok.

Amíg pöfög, gőzölög, hirtelen
megragadom a sarkánál a gyanútlan
kilós kenyeret. Ijedtében ropog,
elejti morzsáit, dulakodunk
de mielőtt kicsúszna a kezemből egy
határozott mozdulattal kettévágom.

Fentről haladok lefelé.

Majd további darabolásába kezdek.
Újabb szeletekre csonkítom meg puha
testét. Élvezettel, megszállottan szelem,
én, a kegyetlen, korgó gyomrú gyilkos.

A vajjal vastagon megkenés még elmegy,
mint valami beteges perverzió,
de az egymásra hajigált felvágott-hegyek
már hullagyalázás. Morbid étvágyam van.

Enni kezdtem.

Nincs ebben semmi különös mert
a statisztikák szerint a világban
több millióan tesznek hasonlóképpen.
Válogatott módszerekkel, ki így, ki úgy
kínozza meg hozzávalóját.

Attól függ…

Miután végeztem, el kellett tüntessem
a nyomokat magam után, tányért, tálcát
elmosogatni, kukába dobni mindent
ami a mai bűncselekményre utal.

Egy száraz héjat sem hagyhattam ott magam
után, semmit amitől aztán majd felém
kanyarodhat a gyanú.

Én ott se voltam.

Később vendégek jöttek hozzám.
Nem voltam elég alapos, vajas szájjal,
maszatos tenyérrel nyitottam ajtót nekik.
Dermedten álltak előttem.
Nem is fogtak kezet velem
de még csak nem is köszöntek.

Pár percig néztünk így farkasszemet,
végül belátták, hogy későn érkeztek,
és hogy már ők sem tehetnek semmit.
A víz közben felforrt
és szépen, lassan kivérzett a teafilter.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-18 17:14:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-18 17:14:13