Széfjegyzet

édes vétkek után
savanyú közönyre
értelmes őrületre váltani
tartani az eltávolodás tükreit
már nem bírom...
túl hosszú ideje őrizgetem veszteségeimet -
nem látni
hogy ketyeg bennem a (távol)maradás törvénye
mint egy gyönyörű bomba...?
testvér gyurmacsendekből
testvér gyurmacsendekké gyúrni téged
értelmetlen, hiba, és bűn....
ha lélek nincs
hát fájdalomcsillapító test kell
sok, azonnal és mindegy milyen áron.
már nincs több kegy
a visszatalálás esélye elrulettezett
legalább érdekem fűződjön hozzájuk
ha már szívem nem
én képtelen vagyok elengedni
bármelyikük kezét...
már ne törje meg senki
félédes kacajok és muskotályos hazugságok
gyönyörű összehúzó öbleit
képzeletbeli száguldások vadló illatát
lámpák állandó pirosról pirosra váltását
az önkéntes igazságok után unottan kapkodó nehézlégzést
az itt-a-piros-hol-a-pirossá tett, minden-mindegy utcasarki életem
a ledként virító, ketyegő, időzített éjben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-22 04:56:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-22 04:56:03