Ecsetvégen a Nap (Haibun)

                              




Hajnali négykor keltünk. Meg kellett előzni a Napot.
Fél ötkor már kint voltunk a faluszéli réten, szemben
a Naszály, máskor rózsaszínben virít a kőbánya,
de ilyen kora hajnalban alig dereng, véletlenszerű,
mint gyerekrajzon elkenődött maszat. Még a táborban
lealapoztuk a farostokat, fejenként hármat. Középtónusból
indulunk ki, hogy minél gyorsabban fel tudjuk dobni
a színeket. A félhomályban kiteregettük festékes
tubusainkat a gyepre, felállítottuk az állványokat,
rákötöztük a festőrongyotés vártunk. Figyeltük a keleti
égboltot,mikor jelenik meg az első fényfolt. A Duna felől
friss iszapszagot hozott a szél,halványan rajzolódott ki
a parti fák tömege, a körvonalakból próbáltuk kitalálni,
melyik milyen fa. Városi gyerekeknek nem is olyan
könnyű, de a régiek segítettek, melyik az olajfa,
a jegenyenyár, vagy a parti fűz.

Még alig pirkad
csak sejlik a körvonal
hasít a sugár

Az éles fénypászma úgy lövellt végig a fejünk felett,  
mint mikor  hirtelen bekapcsolják a színpadi
reflektort és megvilágítja  a füstgép műfelhőit.
Felerősítettük a színes alapokat a festőállványra,
kiválogattuk azokat a színeket, amikre szükségünk
lehet a következő órákban.

Tubus szűkéből
ecsetre kívánkozik
lázad a festék

Nagy előny ilyenkor a színes alapozás, mert olyan gyors
az égi történés, hogy nem győznénk minden színt felrakni.
Egy kis ultramarin sáv, néhol kobalttal megpendítve,
krómsárga fénynyaláb némi aranyokkerrel, egy kis türkiz
itt-ott, a meleg árnyalatoknál csipetnyi kraplakk adalék,
persze csak óvatosan, átvérző festék, ne uralja a képet.
A tavalyi diákok rutinosan nyomkodták ki a színeket
a palettára, az újaknak megmutattam. Nem mindegy
a sorrend.

Halvány liláskék
alapra feszül az ég
mennyei dráma

Sietnünk kellett  a festéssel, a tompa fénypászmák
áthatoltak a szürkés közegen, megcsillant itt is, ott is
egy-egy felhőfoszlány, mint lebegő tollpihe
a  napsütésben.A lila sávokat  kobaltkék árnyalatok
váltották fel, aztán a sötét égi mezőre beúszott
a narancsszínű köd, egyre nőtt-nőtt, úgy szövődött
össze a kékkel, mint láncfonallal a vetülék.
A komplementer színek fokozták a  hatást, mint
a  barokk színház díszletei. A fénysugarak,
mint előhírnökök jelezték, hogy ma is útjára
készülődik az égbolt fejedelme.

Narancsruhát ölt
álmából ébred a Nap
hűvös hajnalon

Lélegzetvisszafojtva meredtünk fölfelé, ahol nemrég
még halvány csillagok milliárdjai nyüzsögtek, s hanyatt
fekve ringatózott a Hold, most úgy feszült fölénk az ég,
mint egy sokszínű patchwork takaró, várakozással teli
vibráltak a színek, mintegy előrevetítve a következő
pillanatot. Széles ecsettel csapkodtuk föl a színeket
a második farostra.

Aludj el, aludj
csillagok pásztorlánya
fény ura ébred

A diákjaim feszülten figyeltek, meg sem hallották
a kezdetben olyan kedves tücsökciripelést, sem
a békakuruttyolást a nádasban. Ecsetekkel, palettával
a kézben vártuk a felkelő Napot, hajnali utunk célját,
értelmét.

Várandós az ég
szülőágyon vajúdik
kibukkan a Nap

A csoda kötötte le a figyelmünket, ahogy az izzó
égitest–  mint egy drámai főhős a fényárban úszó
színpadon – méltóságteljesen bukkant elő
a horizonton, hogy végighaladjon kijelölt  útján.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-27 23:21:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-27 23:30:18