Nem-szerelmesen



Végre nem szeretek szerelemmel senkit!
Nem is tudtam, ez meghitt, drága pillanat.
Távol áll tőlem a "nagy bajban vagyok",
nem mondom azt, hogy csak vele; az lehetek,
aki valóban én vagyok - a nap szerelmese.
Ma jóságos minden szél, mi ér, ritkaröptű
aranybogár a Nap, festői képekre tapsikol a lélek,
tótükörben élek, tán ma az ég is én vagyok.
Levihetem a szemetet - miért ne tenném -,
elraktam a randevús ruhám, hajamból kóc
köszön az utca emberére, örömöm a táj.
Hazazötyögök a déli busszal, gyomizomlázamnak
hasznát látja majd a kert, levertnek kár címezni
engem, szerelem nélkül el nem ér a baj.

(Mert akkor valóban, leverten, ha nem úgy lett,
ahogyan szerettem... volna,
Elvárás volt álmaim apósa és Elégedetlenség az anyós,
akiket persze én hoztam világra, s hiába
egy fedél alá tuszkoltam őket magammal,
későn vettem észre - baj, habár
mindig csak azt mondtam; Sebaj!)

Milyen szép nap is ez a mai, oda már nem megyek haza.
Kár volna tagadni, hogy minden úgy volt jó, ahogyan, s ez amolyan
koravén szöveg, de gyomizomlázról álmodom s egy békés helyről,
ahová nem jön velem a szerelem invitálta hömpölygő tömeg.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-29 09:46:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-29 09:46:40