Eszter felvarrja

Eszter felvarrja

A szappanos vizet dörgöltem magamról
épp, amikor bejelentettem, elhagylak téged.
Még a kádban feküdtél,
a mellszőröd fodrozódott a vízen, kis híján megfulladtál,
de nem tehetek mást, mondtam is.
Először persze fel sem fogtad,
később a forgós székeden, alvós neglizsében
az öledbe ültem, és megismételtem: elmegyek.
Felfogtad akkor, és nagyon sajnáltalak,
apróvá, mázsássá tömörödtél, aztán
nyomás alól láncreakcióval kristályosodtál
a döbbenet levében,
a kezed leolvadt a csípőmről, elpárállt.
És aztán azt is mondtam, hogy kevés vagy már,
mint a Góbi-sivatagban a Hilda,
persze nem pont e szavakkal -
de tényleg szeretlek, most még.
Meg később is, csak épp már nem fogom
a tudomásodra hozni túl gyakran.
Mondhatni, szinte soha.
De addig még összebújok veled mindennap,
mert felszívódni a bőrödbe, mint a sivatagi eső, az olyan,
mint tízévesen a mackóval a lábam közt,
amikor nőgyógyászati vizsgálatot fantáziáltam
jóképű orvosférfiakkal.

Az öregek gyakran együtt halnak meg – gondoltam ma.
Hol is vannak már a csillagporos hajnalok.
Kitüremlik a hajcsomó a lefolyóból,
a sárga fogkefetartó peremén
keskeny sávban telepszik a kosz.
Szappaníze van a Kalcium pezsgőtablettának,
pedig szappanmentes vízben pezsegtetem,
és egykedvűen veszem tudomásul, hogy
elaludtam este, és elaludtam a reggelt megint.
Meg tudod, hogy ott az a pasi,
akiért mostanában odavagyok. Odavan értem.
Össze fogok költözni vele,
mert szagolnom kell a hétköznapjait.
Három fokhagymapalántánkból kettő tönkrement,
de az egyik él még, a párkányon kihajtott.
Fehér vagyok ma, mint a fokhagymavirág.

A kelkáposzta is felettébb egészséges,
alig fér bele a sok vitamin, vitán felül hasznos,
vásárolunk még reggeli tormát,
hogy kiűzze a bacikat belőlünk,
meneküljenek hanyatt-homlok,
behúzva remegő membránjukat.
Halsaláta, lyukas sajt, lyuktúró, citromsavciklus.
Kicsattanunk hangosan, pattognak
izmaink, mint az ostorosfarok
itt az Eukarióta Unióban.
Rosszul osztott be, jól ki az időhadnagy,
arra hivatkozom ma is, nem találok rád valót,
egyedi méret vagy, dekonfekcionális.
Megtart a sonkamadzag, a zöldségháló. Elállsz.
Kiderülsz, nedvesen csillogok rajtad reggelente,
sós izzadságcseppek a mellszőrödben.

Dunás bringaút, felfreccsennek a ronda galambok,
elgázoltatnak majdnem, jövök és füst a nyomomban,
monoxid s más benzinszármazék,
hosszú szénláncok, Eszter cérnával,
Felvarrja távolodó hátadra tekintetem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: - (-, -)
Feltöltés ideje: 2011-04-17 02:01:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-17 02:01:15