Ki vagyok én ?

Jajongva  fájó gondolat
átszellemült
testet öltő lélek atyja
nem létező, képzet szülte
porlepte utak szürke vándora
kínlódó, szenvedő arcú
halvány látomás.

Ez vagyok én ?

Költői képzetem ringatódzó
szolid bölcsőjében
dúló gondolatok
küzdelmes nehéz perceiben
semmivé lettem
pedig vagyok.
Vagyok
mert lennem kellett.
Vagyok
hogy elmondhassam
költői képzetem megannyi
csodálatos rejtelmes világát.
Haladó eszme átható szellemében
sejtelmes fények villogó
sápadozó tengerében
szorongó szívvel
vágyakozva  gondolok a Múzsák atyjára.
Csodálatos érzés
amikor költőnek érzem
gondolom magamat.
Rigatódzó szelíd mozdulattal
felgyúlt agyamban cikázó
morajló gondolattal
hirdetem az Emberi Értelem Diadalát.

Költő vagyok ?

Nem tudom.
Mikor erre gondolok
felteszem a  kérdést önnön magamnak.
Bírálóm, kritikusom lehetek - e vajon ?
Akárki, vagy akármi vagyok
parányi molekulája a  sáros földgolyónak
űrben keringő gondolattal
játszva kergetődző
olykor fájó
máskor fellángolt arcú névtelen vándor.

Ez vagyok én.

Múló, halandó ember.

Bakonyszentkirály, 1972. 08. 04.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.