Kiáltom!..... (egy harmadosztályú próféta böfögése)

Halld Jeruzsálem!

Üvöltöm feléd, mi bennem zúg,
mi ismeretlen hangon dübörög.
Üvöltöm, mert félretolja nyelvemet.

Hiába állítasz őrt falaidra,
tág szemekkel hiába lesed,
mert a keleti kapun át jön ő,
ki kirabol, s viszi mindened.

Előtte remény integet
Körötte fény sugárzik,
de mögötte árnyék
az eldugott rettenet.

És te pálmát adsz kezébe,
vállára köpenyt, aranyat.
Kapuid kitárva vezeted
fehér szamárként
a rég megdöglött lovat.

És akkor megérkezik, és lesz.

Majd mikor nyugat felé
kidől az érckapu,
közönnyel lép ki rajta
az egyetlen tanú,
ő, ki tudja megvakultál.

És harsona nem lesz,
csak tűzoltók zaja.
omló panelházak,
romok torz vigyora
az ásító foghíjak helyén.

Sörös doboz a földön,
rajta üvegszilánk,
mi könnyen vágja talpad,
de nem lesz aki bánt,
mert nem lesz ott már
senki.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-24 10:37:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-24 10:37:18