Kényszerképzet (Javított.)
Felkeltem ma hétfőn, egyből kettő lett.
Hogy is mondta? Két igen, két nem legyen.
Zuhanó kávéscsésze nyelébe kapaszkodom.
(De jó lenne egy biztos pont a mozgó rengetegben!)
-Ki van ott a kormánynál, tizedes?
-A szerelem. Uram, ön akarta így.
De most aztán tömlöcbe vele!
(Mától a biztos kezű kényszer vezet,
remélem, egy zátonynak.)
-Vitorlát felhúzni, teljes fegyverzetben támadunk.
-Tűz! Értettem kapitány úr, de hát mit lövünk?
-Odagondoljuk, tizedes. Ez egy csatahajó!
(Tűz, aztán tengerbe a tizedessel, mert visszakérdezett.)
Hú, de utálom az életet!
Már majdnem elhittem, hogy ez nem a pokol.
Lehet, leültek megbeszélni, hogy ahogy drágul minden,
ugy lesz egyre kevesebb a bevétel.
Igaz is, -gondoltam-, mások gyomoridegéből
lehet csinálni jó golfütőt.
Pedig, hogy megfogadtam, nem írok,
ez valami kényszerképzet lesz,
hogy költő vagyok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-02 16:08:12
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-02 16:08:12
