Búcsúszonáta

Megvártam míg a parfümöt és a váltózoknikat
harisnyákat is a bőröndbe tetted
csak akkor beszéltem arról
hogy milyen nehéz becipzározni valamit
behúzni magad után
hogy ne lógjon ki semmi
és a fogak ne harapják át a szükségesebb dolgokat

levonszolódtunk a buszmegállóba
a taxikat hagytuk elsuhanni
nevettünk hogy ez az önmegtartóztatás egyik formája
és tovább vártuk a valahányadik buszt
ahova majd feltuszkolhatjuk magunkat
és szorosan kerülve egymás mellé
tarthatlak téged
mert még mindig inkább engem
mint idegen kabátok borosták hajak illatát választod

a pályaudvar ugyanez detto mondod
miközben folyton az órát bámulod
és minden percben kérdezed
hogy elmozdult-e már a kismutató
én meg a rovátkákkal bizonyítom
hogy csak mióta beszélünk
ennyit és ennyit száguldott
mindjárt a 12-eshez ér
de ettől sem leszel nyugodt
a mellettünk álló férfit kérdezed

aztán a vonatra már egyedül szállsz
női burleszk jut eszembe
ahogy felküzdöd magad a lépcsőn
csak az a furcsa hogy egyáltalán nincs kedvem nevetni
(milyen könnyű lenne ezért a rendezőt hibáztatni)
vált a kép
látom ahogy ülsz az ablakban
kicsomagolod a szendvicsed
és nagy harapásokkal elkezdesz enni
mikor már az integetés után vagyunk
távozóban arra gondolok
vajon mit is faltál fel olyan nagy hévvel






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-06 10:16:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-06 10:16:40