világvitrinbe kirakva

           (átírt változat)
a világvitrinbe kirakva
az én irhám is közös irha
nincs búvóhelyem
hát irhámba belebújtam

ha arra jársz rádijesztek én bazmeg

ott vagyok
te nem tudod
a sötét  sikátorban
a beszögellésben
a napon – kimosott ruha – száradok
ülök a temetőben egy padon
reggel kávét főzök és éhgyomorra az
ágyban bekapom
verset írok vagy mímelem a melót
diplomás kétkezemmel keresem a kenyerem
s várom hátha változik a várrom hogy
oktathassam a nebulót
ott vagyok
pedig csak a vörös ajánló levél
engedett az egyetemi felvételre

meghökkensz-e ha rádijesztek
mert rádijesztek ha arra jársz bazmeg

hökkenj meg...na...hogy tovább álljak
s én megveregetem a vállad haver a
szívstopp elõtt  ha megijedsz
ha félnél a félsötéttől
s a ránkbilincselt farkasvakság verne

persze az is lehet
a beszögellésben
mert erre tanított az ezerkilenszáznegyvenötezerkilencszáznyolcvankilenc
én ijedek meg






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: mondom magamnak (Csíkszereda, 1997)
Kiadó: ProPrint
Feltöltés ideje: 2011-05-13 08:15:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-13 08:15:26