Problémának probléma, komolynak nem komoly


Üvegasztal, ez a halálom.
A pont, ahol fölüti rút fejét a kétely.
A fürdőszobában akkora hajcsomó
gurul, mint egy tekegolyó.
Galambburukkolás a világítóudvar mélyéből.
Különben is, szeretem, ha van
igazi udvarra néző ablaka
egy valamirevaló fürdőszobának.
Ennek az sincs. Krónikus dugulás,
mozdulatlan a piszkosszürke víztükör
a mosógép görgőinél. A disznóól
üzenete: ez a nő nem tiszta.
Húsz perce röpdös fölöttünk az angyal,
beszélgetni azt végképp nem tudunk.
Problémának probléma, komolynak nem komoly.
Mondanom se kell, szociális dohányzó a kiscsaj,
sötétedéskor Őrült tempóban
kezdi ropogtatni a cigiket,
és láncdohányos, hogyha buliba cipelik.
Bedobunk valamit, vagy mi legyen?
Lelombozott az a tálka a tegnapi kutyakajával.
Előttem a kép: hogyan marakodnának
a bevásárláson, a mosogatáson meg a rezsin.
Fölismerem a kimosakodott penészvirágot,
akit talajhoz ragaszt a pitiáner haszonelv,
akinek megkötik a kezét a piaci megfontolások
és a kültelki szokásjog.
Usgyi, menekülőre fogom.
Már megint hova juttatott
rettenetes hajtóművem, a tesztoszteron?
Az első szűrőn simán átcsúszott a lány,
kizáró ok lett volna a bokalánc,
a hajpánt és a holdjáró cipő.
Belébotlottam, parkolóhelyet keresve.
Egy körre van kalibrálva, pont.
Az ágyban – tulajdonképpen – semmi gond,
de nyugtalanító körülmény, hogy amit mi
hirtelen fölindulásból művelünk,
annak a becsületes neve: reszelés.
Olyat mondok, hogy soha többé ne jöhessek,
hogy meggyűlöljön, mint a fekete pestist.
A vegyessalátából kihalászom
a romlékony összetevőket,
és szép sorban mindet a nevén nevezem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Térerõ (Budapest, 1998)
Kiadó: Palatinus