Szegedi séták
Barangolok, ahogy szeretem:
Idegen városban egymagam,
Még csak gondolat vagy, épp
Olyan, mint az arcomra szőtt
Csipke-árnyék itt a fák között,
Fejemben tündérmesék, zsoltárok,
Regények, milyen érdekes repedés
Ott a ház falán, nincs ki elől bújnom,
Nem marasztal, senki sem köszön rám.
A Tisza, mint boglyas, villogó hajfonat,
Felette sok ezer szó, íz és látomás,
Sóhajuk, surrogásuk szimfóniává olvad
Fülemben, hisz minden entitás egyről dalol,
Borostyán olvasóm pihen most kezemben,
A fenyő tövében néhány kismadár, szélként
Zörgetik a szotyolás papírt, tavalyi szivárvány-
Levelet, annak a fatörzsnek színe, épp, mint
Ujjaim közé akadt hajad.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-11 14:22:57
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-11 14:22:57
