Macskajáték

Kell valahol lenni egy fényképnek mirólunk,
amin összekapaszkodva, önfeledten állunk.
A két Szkalla lány, hosszú fehér ruhában.
büszke mosoly ült Gizám szájzugában.

Kell valahol lenni egy fényképnek mirólunk,
azt hittük akkor, sohasem csalódunk,
elsárgult fotón két szép fiatal lány,
könnyem hullik rá, életünk alkonyán.

Kell valahol lenni egy fényképnek mirólunk,
már nem emlékszem, miért mosolyogtunk.
Örökké szerelem. Hittünk benne akkor,
ezen semmit sem változtatott az aggkor.

Kell valahol lenni egy fényképnek mirólunk,
akkoriban sosem tagadtuk mire vágyunk.
Büszkeség és érzelmek, két örök ellenség,
apánk megtanított arra, mi a tisztesség.

Kell valahol lenni egy fényképnek mirólunk,
emlékemben él,  nyári éjben adott csókunk.
Felrémlik előttem a múlt, Viktor ifjú arca,
nem is sejtettem, hogy ő lesz életem kudarca.

Kell valahol lenni egy fényképnek mirólunk,
akkor még perceinket pazarlón szétszórtuk.
két öregasszony, már nem kell senkinek,
a szeretet örök kapcsa köt össze minket.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-13 12:17:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-13 12:17:46