Ursus Arctos

                            "Úgy van, hogy te medve vagy."
                                         (Vörösmarty)


Mindenki első pillantásra felismeri.
Bőre hasznavehető, prémje értékes.
Csontjainak, inainak, beleinek
nagy hasznát veszik.
Nászideje május.
A hímek villámgyors mancsütések közepette
tágra nyílt ajakkal bőgnek.
Hája kelendő cikk, zsírja fehér,
soha nem fagy meg. Jól elzárt
edényben ritkán avasodik.
Hagymával kisütve elveszti a szagát.
Éjjel ellátogat a faluba, kifeszíti az ajtót,
leveti a tetőt. Áldozatát könnyen továbbhurcolja.
A gombával készített medvefej is kitűnő.

Koponyája rendes ívű, egyenesen lecsapott.
A napvilágot fák odvában, sziklahasadékokban
vészeli át. Éjjel mozog.
Tépőfogai általában gyöngék.
Farka nagyon rövid.
Bekebelez rákot, csigát, férget, bogarat,
halat, madarat és tojását, emlősöket. Hullát is,
csak amíg nem bűzhödt;
a siker fokozza bátorságát.
Szereti a vízben gazdag, nedves vidéket,
nemkülönben a tengert.
Néha frissen hantolt sírokat bontogat.
Téli álma közben minden gyanús jelre nyomban felriad,
meglehetősen ostoba fickó.
Tompán dörmög, szuszog, morog, röfög,
fütyül mindenre. Néha ugató hangárnyalatot hallat.
Legtöbbnyire magánosan él,
emberrel barátságot sose köt.
Ha vért veszít, görcsös végvonaglásban
belevájja körmeit a fenyőtörzsbe,
lehantolja kérgét,
mintha baltával verték volna szét.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A medve lépései (Budapest, 2001)
Kiadó: Parnasszus