Végtelenül fáradt
Farostlemezzel lezárt kijárat,
egy aluljáró vibráló neonfényei.
A Millió rózsaszálat énekli
két tam-tam dobot verő, szőke fiú.
Sovány, szakállas férfi
lép egy telefonfülkébe,
de nem veszi le a kagylót.
Arcán gyermeki öröm,
ahogy tárcsázni kezd.
Fáj a hideg, ha nem rohansz,
hát rohan, akinek van hova.
Félrehangolt motorzajban
hajléktalanok alszanak
egy irodaház szellőzőrácsa fölött.
Végtelenül fáradt ez a város,
és nincs, aki útbaigazítson,
se tábla, se ember,
hogy vissza ne találjak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-25 04:56:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-25 04:56:15
