Képzeld, hogy te vagy az

Képzeld, hogy te vagy az, aki mielőtt elővenné a
bőröndből a lepedőt, a csak egy éjszakára megszállók
mozdulataival felgyújtja a villanyt, és ablakot nyit.
A szemközti házban valahol rádió szól, tisztán hallod,
hogy az öt halat az akváriumba három óceánból hozták.
Közben az utcán a második rövid kabátos nőnek nem
sikerül leinteni ugyanazt a lassan haladó taxit.
Azután az ágyterítőn széthajtod a lepedőt, kisimítod,
és látni véled, mennyivel finomabb vonalakkal rajzoltalak
körül, mint te engem.
És akkor nem vagy abban helyzetben, hogy bármit
igazolj, folytass, vagy akár elhanyagolhatnál. Csak
eszedbe jut, ahogy este még eltúloztam az ajkaim,
a cukrot összerágtam. Ültél a fotelban, keresztbe tett
lábaidat megcserélted, nincsenek telefontémák, kezdted.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Újabb jelenetek a bábuk életébõl (Budapest, 1998)
Kiadó: Seneca