Édes-monológ

örvendek, szép ez a nap. meg nem csókollak,
ahhoz ölnöm kell. azt ne akard. király, talán
Richárd vagyok. óramű ketyeg. olyan képet
vágok, hogy ledobsz szoknyát, hajtűt, kést.

bántalak. elfordulok a színpadon, mint egy
rossz színész, fekete hátamat mutatom
és közben az órát figyelem, zöldfülűekre
hallgatok, te itt nem leszel senki se, hisz él

a rózsaszín fattyú, benned, másnak hívja
magát, halni készül, süveg a fején és
feketemézzel keni be szádat. milyen kár.
túl érzékeny voltál, mint egy kagyló.

megzavarsz, még álmodom. édes dal
ez nekem. szólj, szólj, szólj, kész már
a munkád, szeretlek. nőt kennek fel a
falra. méhében fojtott magzatra lelsz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-25 23:32:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-25 23:32:01