Ikarosz megvilágosodása

Tegyük fel, túlélem! Föld! Föld! Kipróbált verem!
Fényes szárnyam alá rejtem régi, jobb magam.
Ez a részletekben eldobott élet szégyen!
A ráérő idő hordta szét napjaimat.

A napfény nevében! Holtsápadt ez az ima.

Eldobtam kardom a vers küzdőterében.
Túl sok szétválasztás, túl kevés egyesülés.
Még illesztés előtt elszakadt minden,
a tengerbe hull szárnyam, mint bomlástermék.

Oly fakó kontinensek határáig láttam!

Tettem, mint a nem-cselekvés melletti döntés.
Arcom elé merevült tenyérrel zuhantam,
egy volt személyt vág mellbe a hullámverés.
A tenger kiadja lebegő testem ma még.

Viszonzás lett volna a tűz?!

A Föld centruma felé megnyíló vidék
értetlenül vetett vissza, áldozatot.
A megértés és részvét elvei nélkül elég
a föld, kivet a víz, bezár a kanti égbolt.

Viszontláttam azt, amitől valaha féltem!

Hitszegés fűtötte túl a világ anyagát.
A jellem kihagy, szerelem kalandba szédül,
abszolút nulla fokig nő a fokozás.
Értem, irgalomból emészt el a tűz!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-29 10:48:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-29 12:36:07