Apám viharkabátja

Súlykos, nehéz volt, konok, eső szítta,
a leghidegebb széldöfést is bírta,
s ha övvel húzta rá a derekára,
a vászon alatt megduzzadt a pára,
valami impregnáltság, vagy efféle
huncut dolog volt igazi erénye,
nagy barnás-szürke-zöldes-ronda rémség,
de apám óvta az a nyirkos vénség,
az én kedvemre didergett az este,
ha megtérvén a konyhán levetette,
és imbolygott a petróleumlámpa,
ha óvakodón száradóra rázta,
úgy sandultam rá, ha a szögön lógott,
hogy nagy kincs az az összehasználódott,
mert ott csillogott minden gyerekálom,
a gyöngyöződő vén viharkabáton.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: VesszőfutásFeltöltés ideje: 2011-09-14 09:58:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-14 09:58:06