BÚSAN ELMERENGVE

Búsan elmerengve
Írom e  sorokat,
Szomorú a szívem
De sírni nem szabad.

Nem tudom mi lehet
A búmnak az oka,
Ami a szívemet
Szorongatva nyomja.

Szeretnék kacagni
Ujjongva  nevetni,
Bajomra mielőbb
Gyógyító írt tenni.

Hadd látnák mások is
Milyen boldog vagyok,
Az örömnek rózsája
Arcomon hogy ragyog.

Hiszem hogy meggyógyul
Szívemnek a  baja,
Bánatos lelkemnek
Teljesül óhaja.

Nem érzem magamat
Árvának elhagyottnak,
Szörnyű látomásaim
Előlem elszaladnak.

Hisz boldog vagyok
Ha nem gyötör a gondolat,
Hogy árvának, elhagyottnak
Gondolom magamat.

Bakonyszentkirály, 1969. 05. 25.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.