Pilinszky János halálára
Egy árnyékba falazott mozdulat.
Egy arc felhőbe mutató ránca.
Megfagyott könnycseppek
ezüstben hamvadó
xilofonja
és a diólevélen
átevezett éjszakák.
Egy megőszült elme
hajszálrepedései
a csönddel mért idő
kiterített abroszán...
Egy harang
halált ölelő öble,
aztán a holdmetszette
fénycsöppek kazla
és a legutolsó
sóhajba
temetkezett mozdulat...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Éneklő kopjafák (Budapest, 2003)
Kiadó: Püski Kiadó
Feltöltés ideje: 2011-11-03 23:06:25
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-09 17:53:33