Cellavillanella
Sevillai Isodora, boszorkány utolsó szavai a siralomházban.
Rámzárul az éji ólomkamra,
elpártolt az időfatty remény,
ördög testvér, ne hagyj most magamra!
Veled lettem hallgatag haragba,
kint: fák üszkein már ég a szél,
rámzárul az éji ólomkamra.
Káini tör tart megtörten. Bamba
áhítattal kérlek, itt legyél!
Ördög testvér, ne hagyj most magamra!
Nem középszer, gőg a lényed rangja,
megkötözött formád égig ér.
Rámzárul az éji ólomkamra.
Magánosok védőszentje vagy ma,
hagymázos napokból csönd beszél,
ördög testvér, ne hagyj majd magamra!
Hány Dont boszorkányoztam, carramba!
Holnap húsom lesz lángkenyér.
A rámzáruló éj; ólomkamra,
ördög testvér, ne hagyj majd magamra!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-14 00:04:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-14 00:11:06
