AHOGY A NAGYKÖNYV SZERINT...

Ahogy a nagykönyv szerint várakozni kell
csempézett falak tövében, Szétnyomkodva
homályt és maradék krumplit, idegen
városokról képzelődni, hol az ételektől más
a testek illata, és minden szó szerint van.
Úgy is öltözni, mint akik a víz súlyától
megszabadult parti sávban naponta szavakat
keresnek. Befejezetlen mondatokhoz,
amik egymásban is folytatódnak, ki tudja,
mi óta. Ki tudja, mi közük a műholdak
fényképezte házhoz, amiben ücsörgünk.
A bizonytalan órához, mikor az ablak-
bádogon a bogarak kihunynak, és a kövér
nőt is megfordítja matracán a magzat álma.
Amiről azt is írták már, hogy szívünket fény
nem éri, nyomok nem maradnak, nyelni
nyelhetsz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Jelenetek a bábuk életébõ (Budapest, 1998)
Kiadó: Seneca