Valecsik Ákos : Éppen fenékig


 
2841 szerző 39152 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 9 perce
Tímea Lantos 1 órája
DOKK_FAQ 1 órája
Tamási József 1 órája
Tóth János Janus 1 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Kiss-Teleki Rita 5 órája
Tóth Gabriella 7 órája
Bara Anna 13 órája
Nagyító 16 órája
Szilasi Katalin 20 órája
Kosztolányi Mária 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Serfőző Attila 2 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Vadas Tibor 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Duma György 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 40 perce
Ötvös Németh Edit naplója 1 órája
különc 5 órája
Baltazar 10 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 10 órája
útinapló 11 órája
az univerzum szélén 12 órája
Sin 13 órája
Bátai Tibor 22 órája
Conquistadores 1 napja
nélküled 2 napja
Cortázar macskái 2 napja
Dokk-verspályázat 3 napja
Gyurcsi 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Valecsik Ákos
Éppen fenékig

Nem bátorság csak valami
minden mindegy érzés volt
ahogy némán néztem,
kitépett belőlem egy darabot
de ijesztette a csend
és az üres tekintet,
véres pofával hátrált a múltba,
hegeken írják a jövőt.

Befagyasztottuk érzéseinket
nagykabát alá került télre
de most lekerül minden s
a gomblyukakon keresztül éppen
ágyékig hatol a tavasz.

Mint az a lány, sokszor balra,
időnként jobbra
de legtöbbször mégis előre halad
másnap mégis ugyanott várakozik,
van benne valami,lehetne benne
éppen fenékig ér a haja.

Ülünk a teraszon és
egy kockacukorba
préseljük közös álmainkat
édes és valószerűtlenül szögletes,
a kiskanál ívében csodálom a mosolyod
az utolsó kávécsepp
leesve apró örvényeket
kelt a csészében
mire felnézek már elolvadt minden.

Megint szavakkal szeretkezünk
szellemi pettingbe menekül a nincs
pedig mi mindenre jó az a száj
legalább azt, ne mondtad volna.

S hogy legyen mire fognunk
télen az elfagyást
megint szódával csapjuk el
az őszt, nagypohárral
éppen fenékig.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-06 21:16:22
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-06 21:16:22


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-09 21:52   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-09 21:22   Napló: Hetedíziglen
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-09 21:01   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2025-07-09 21:01   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-09 20:23   új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-07-09 20:17   Új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-09 20:13   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2025-07-09 19:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos