Nosztalgia

Míg a határok foglya voltam
sokszor vágyódtam messzi tájra.
Sík alföldről ahol születtem
hegyek közé, vagy óceánra.
Felhők fölé dübörgő gépen
szállni szerettem volna olykor,
hol kék tisztaságban elmerülhet
kinek elege volt már a porból.
Szél gyötörte akácok között
bóklásztam vérző, sebes lábbal -
csak a szomszéd faluig jutottam,
nem óceánt, pocsolyát se láttam.
Így éltem hát saját körömbe zárva
fogolyként, akárcsak a lárva
fa börtönében, kit arra hajt a vágy,
hogy egyszer végre kirágja magát
a durva kérgen át a napvilágra
hol lepke lehet, vagy talán bogár..
Eljött a perc áttört a szívós kéreg,
most ég és föld között egy vékony
fonálon mint az inga lengek
megálmodott báb burkomba zárva,
de rigócsőrként csap rám a félelem
s már visszabújnék hazámba - a fába.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Üzenetek,vallomások,strófák (Antológia) (Rétság, 2011)
Kiadó: Spangár András Irodalmi Kör
Feltöltés ideje: 2012-04-18 09:31:24
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-18 09:31:24