Kelebi Kiss István : Pessoa-komód 2


 
2842 szerző 39253 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Borbély Tamás
  Ki tudja hányszor
Új maradandokkok

Szőke Imre: Achilles orr
Ötvös Németh Edit: egyszer csak hideg lett
Szőke Imre: Viszketés
Bátai Tibor: csukott szemmel
Szakállas Zsolt: PÜSPÖKFALAT
Köves István: GATTAMELATA NYERGEL, ELKÖSZÖN
Pálóczi Antal: ADY PARAFRÁZIS
Horváth Tivadar: Skizofrénia
Tímea Lantos: Majdnem mögöttem/javított/
Köves István: CEAUSESCUT LEGALÁBB LELŐTTÉK
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 6 órája
Duma György 7 órája
Ötvös Németh Edit 9 órája
Blanka Eszter 12 órája
Gyurcsi - Zalán György 12 órája
Tímea Lantos 14 órája
Szőke Imre 18 órája
Bara Anna 1 napja
Horváth Tivadar 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Pataki Lili 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Tamási József 4 napja
Pálóczi Antal 6 napja
Boris Anita 6 napja
Valyon László 6 napja
Szakállas Zsolt 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 6 órája
Bátai Tibor 7 órája
az utolsó alma 7 órája
Minimal Planet 8 órája
különc 13 órája
Janus naplója 18 órája
Párbeszéd egy jobb Dokkról 1 napja
Készül az album 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Bara 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
útinapló 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
négysorosok 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kelebi Kiss István
Pessoa-komód 2

(egy régi rekesz)


a Kőgalambok

Lisszabon egén e szürke kőgalambok
kavicsot piszkítanak Álvaro fejére
Mesterem nyájőrző farkasokat alkot
pálcája-tört mágusom suttogja Vége

ma sem írok habzó  országmentő verset
és nem használok antik mohás szavakat
nézem csupán a rézsútos esőcseppet
és olvadó hajót a horizont alatt

elhervadtak az Adónisz-kerti rózsák
lehullott Ricardo Lídiája maszkja
hülyéknek adhatnék egy-két angol órát
hogy ne legyek mégsem lézengő mihaszna

de  matatnak bennem szorgos hajóácsok
egy benyílóban bukott vén király vagyok
az egymásba-font Kálváriák kalácsok
és helyettem sem viszi más  a Mondatot
 
a Ketrec

óriás napelem
érzékeim kihajtogatva
és egyre csak szívnám magamba
ami történne velem
de
minden ketrec ketrecbe nyílik
a tágabb szűkebbe ring át
és észre sem veszem ha rám hegesztik
az utolsó kalitkát

a Bomba

a tűzszerész Idő
benyúl az alkony hóna alá
és hatástalanítja a nappalt
ami volt már nem ketyeg
Isten csillagokat szór
vaktöltényeket

a Drót

dolgaink túlrendezettek
lelkünk fölsodort szögesdrótköteg
ezért csodáljuk a víz-gyalulta lapos követ
melyet úgy épít a változás
hogy lecsiszol róla minden fölösleget
 
a Kíváncsiság

Mindenség fonákja éji égbolt
hiába rágják csillagok
nincsen rés sehol hogy megláthatnánk
mi van Odafönt

egyetlen levél-e az Erdő
vagy számtalan más Tér és Idő csüng
Isten rügyező sétabotján

marad a kíváncsiság
mely végül magába-omlik
majd újból épül s beomlik ismét
termése épp a mag hiánya
s szomjúságra szomjúságot iszik

mert mi elejétől fogva
bízunk valakiben ám tartalékként
a sorsunkból még kilátszó utolsó hegytetőn
ott lapul a remény orvlövésze

a Pont

az Út csak bennem létezik
ujjbögyöm horizont
amit megérintek maga a Végtelen
s átborzong belém

egyetlen pont között
a legnagyobb távolság vagyok
felhő mely itatósként
fölszívja a mezőt

aortám elszáradt galaxis-ág
jövőm teremtés-előtti
tolvajkulcs terve csak

e móló hajtincse a tenger
érzékeny szemébe lóg
akár emlékek láncai
egy mérhetetlen kútba

a Hajóhíd

homlokod mögé rejtetted
az Ismeretlen hátára
tetovált térképeket
s minden pislogással
tovább zártad a fiókokat

egész gyűjteményed volt már
elrejtett lehetőségekből
de csupán a vegyesboltig jutottál
horizontod elárvult biciklinyom

és akkor Álvaro ódákat ácsolt hajóvá
mindennapi reménytelenséged
kockákká sajtolta (legyen útravalód)
és kilökött e kék zománcú lavór közepére

a háttér pontos-szövésű felhőkalligráfia
ezüst labirintus be kell járnod hogy visszatalálj
a hajóhídra

a Halpiac

van lakásom
lépcsőházam kapum utcám városom
de fényben is úgy mozgok akár a föld alatt
WANTED
üvöltik amerre járok szobákra szögezett házfalak

mondják
szemüveges kopott mindig-kalapban-alak
pedig a nyugalom alatt célokat gyalul a dac
bennem távoli óceánok sós-szagú csokra
s minden kikötő mögött versek nyüzsögnek
akár a halpiac
minden mólón ugyanaz a kendő vagyok mely nekem integet
tolvajként megfutok vagy kincsekkel megrakodva érkezek

nem tudja senki sem








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Fernando Pessoa kőgalambjai (Budapest, 2009)
Kiadó: alkoTÓház (2009)
Feltöltés ideje: 2012-04-20 09:59:47
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-21 22:00:20


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-08-17 22:37   Napló: Bátai Tibor
2025-08-17 22:36   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-08-17 22:33   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-08-17 22:32   Napló: az utolsó alma
2025-08-17 22:14   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-08-17 22:00   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-08-17 21:18   Napló: Minimal Planet
2025-08-17 20:10   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-08-17 20:04   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-08-17 20:03   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit