Hét szűk esztendő




Kövér gulyánkat az éhes barmok
utolsó szálig mind felzabálták.
Kiszáradt földünk sivatag, kopár.
Bogáncsot terem a sivár homok.
Bár megjósolták, nem épültek vermek,
elkótyavetyélték a drága gabonát,
és mind betúrták amit kiástunk.
A folyó nem árad, éhezünk tovább.
Örök robotban kopik el a testünk,
Ők ránk uszítják  a skorpiók hadát,
és félelemmel tölti el a lelkünk
törvénykövükön a fura figurák.
Mindenünket oltárukra tettük,
mondták, lesz érte megváltás, csoda,
de lehullt a Nap s a sivatag felett
borzongatóan hideg az éjszaka.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Olvadt szárnyakkal (Magyarország, 2008)
Kiadó: Sylvagraph
Feltöltés ideje: 2012-04-21 11:33:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-21 11:33:55