Határmaszk

Nem kérek bocsánatot
a biztos helytől,
amiért vidéki
szokásokkal próbálom
kitölteni.

Elvégre  övé a szintagma
és a paradigma,
ahogy bármi más,
aminek színe és hatalma
van.

És övé a lányok blúzát
kátránnyal összeégető
humor is,
meg a sűrű álmok,
amikben rikító női ruhákba
bújva szivárványt árulok,
meg könnyező papírhajót.

A tapétát persze így is
nekem kell összevérezni
a tekintetemmel,
meg tárgyakat mozgatni,
hidakat építeni, satöbbi.

Miközben akár már
fekete hó is eshet,
meg zúghat a sziréna is,
hiszen túl az esztétikán,
és túl a morálon,
tudom, hogy vár
még egy agyaggödör.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-24 12:21:39
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-24 15:40:58