Blanc

„Amikor még fiatalok vagyunk, azt hisszük, hogy a nő áru, pedig csupán szalma, ami minden semmiségtől lángot fog”
Iszaak Babel

Blanc

Magányos nő leszek a pultnál,
aki senkit nem ismer – és nem ismernek.
Minden szavát beinnád
(mint föld a vizet),
de sohasem ismernéd fel.

(Mindent elárul, de csak erre az egy alkalomra.)

1.
Azt hiszem, egyetlenként viszel haza,
másokat soha.

Hitem módosítom magam,
ahogy elfelejtem minden vallásomat
(mert bizony sok van),
és nem lesz érzetem, sem érzelmem,
de sorra elmesélem,
hiszen nem fontos
kevés idő ez, itt lepereg.

De te mintha csalnál - nem beszélsz róla,
és egyszerre fekete kabáttal borítva
gondolatom önállótlan…
...mozdulat feléd.

2.
Egy nő leszek, egyszerű ruhában,
aki szereti, ha a férfi vezet.
Szépnek látja, ha határozott,
és ha utcát téveszt, dacolva végig megy
(az én leszek).

Utószó
De sohasem bocsátok meg neked,
nem szeretem, és nincs mi hajtsa.
Órámra pillantva figyelem, hogyan telik az idő,
amiből már nem marad vissza (egy pillanat sem).






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-29 14:33:16
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-29 14:33:16