92.

járja, ahogy járja. sűrű szövedékén
járja a világát. sehova nem bólint, semmit sem igazít.
sűrű, mesesűrű hajnalokba lép be, és nem várva harangszót,
lép is ki belőlük.

egyszervolt világ ez, nem hasonlít másra.
sötét is, fényes is, mintha máris látna
mást is, ami nincs ott,
de ott lehet majd egyszer.

szeme, mint a tenger. öbleiben erdők
magasadnak rá az embertépte partra,
hová  mennie kell,
de mit tegyen, hogy mégsem.

arca, ahogy házak. arca, ahogy tornyok.
arca, ahogyan már ráomlik a homlok.
mit tegyen, ha mégsem. ujjain számlálja. megszámolja százszor,
és kanyarodik megint végtelenből vissza.

olyan idegen lett. olyan hideg itt benn.
sóvá lett a két kar, sóvá lett a törzs is,
csak a lába járja, sűrűn, mintha hálót
szőne csak magának. ugyan kinek másnak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-11 16:11:26
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-13 21:32:21