A hattyúk tava

vadászok várakoznak a tó menti nádasban
meredező puskákkal
homlokukon izzadtságcseppek gyöngyei
két napos borostájukba szúnyogtetemek ragadtak
friss szellő támad
amitől a víztükörre hajlik egy nádszál
zene csendül fel és belépnek a balerinák
gyönyörű fiatal lányok
fehér, fodros ruháikban forognak
tütüjükben ebihal maradványok
keskeny lábfejük alig érinti a víztükör felszínét
ahogy körbetáncolják a tó színpadját
kacagásuk a mennypadlás deszkáinak recsegése
hajuk barna nedves zuhatag

a puskák rúgásai
a balerinák hasába csapódó golyók
vér pettyezi a vízről felröppenő kacsák tollait
a táncoslányok fájdalmukban mélyen meghajolnak
gömbölyű melleikkel először csak megérintik az apró hullámokat
majd belezuhannak a vízbe  
a zene elnémul
baljós kísértetként lebeg a tó fölött a puskafüst

lepereg a délután ónmáza
a nap eltűnik a tóban
hatalmas tűzet gyújtanak a vadászok
nyársakra barna foltos balerinacipőket húznak
a tűz fölött sülő lábbelik sercegése
a belőlük kicsorgó vért a férfiak kenyereikre csöpögtetik
és meggyújtott cigarettáik mellett jóízűen enni kezdenek

félálomban még hallják ahogy
az éjszaka csöndjét távoli szárnyak suhogása tölti be
a tó másik partján egy bakelitlemez szilánkja akadt meg egy hattyú torkán
soká vergődik a parton
fekete csőre hangjegyeket tátog
végül a nád közé hullajtva fehér tollait
és az éjszaka lavórjába okádja habos lelkét
összecsukló nyaka violinkulcsba tekeredik





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-11 12:02:14
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-22 21:01:51