Valamit visz

„A múlt, ha nem múltnak nevelték,
kamaszkorától csak bosszút áll”
(Kemény István)



Ideákat visz magával a Dráva, ideákat és
tekinteteket. Most a tiédet éppen, ahogy
a partján ülve kiteregeted neki a múltad.

Egy férfiembert raksz elé. Most ez a múlt.
Most ez a múlt? – kérdezi a Dráva. Most ez.
És már bánod is, hogy ilyen nyíltan vállaltad
fel válaszod. Most ez – győzködöd magad.

Ha ez a múltad – hömpölyög a Dráva –, akkor
fojtsd belém, ígérem egyszerű lesz és sima, mint
medrem mélyén a kövek, persze csak évek múltán.

Gyors lefolyásra nincs esély? De kérdésed naiv
lenne, magadba fojtod, és csak annyit kérdezel:
megbánták sokan? A Dráva csendben visszapillant,
miközben a mélyben összesimul két kődarab.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2012/8
Feltöltés ideje: 2012-08-15 20:01:32
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-15 20:01:32