kortex

nem csupán a szavakat veszítettem el, a stílust,
a harmóniát amiben a gondolatok éltek,
az érzelmek ragozását, a képeket,
minden elveszett, én pedig
kicsontozva fekszem a lélek várótermében,
már semmi sem ad értelmet nekem, minden eltűnt,
az idegrendszer bolygók nélkül csüng,
nem kémlel, nem farag, csak hánykolódik
a sarokba vetve, a formátlansággá hasadt
értelem után kap, néhány versszakhoz
szilárd verslábak nélkül, szegényesen,
a rímetlen időben, a számkivetett térben,
fájdalmas sóhajt szülve, részegen
egy elferdült panaszban, precízen
az agy örvényeibe írva, az öntudatlanságba,
elnémultan mégis nyugtalanul
az éj üregében, a fej üregében, a lét üregében





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-29 11:18:01
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-29 11:18:01