ÉGEN TÚLI RÉT

Bölcsők, bábok, bűvészhatalmak.
Most született, születő hallgat.

Mi szól, kiált  -  az is csak hallgat
szélén a világvégi dalnak.

Virágról lila méz lecseppen.
Cseng, csillog tücsök-énekekben.

Égtél már léten túli réten
a kék fehér áramkörében,

van-ba, volt-ba, tükörláng lesz-be,
illatokba szerelmesedve?

Én gyakran szoktam arra járni
kisfiammal, arcát csodálni,

haját, szemét csak nézni egyre
világába szerelmesedve.

Felettünk lassan csillagórák:
lüktető örökkévalóság.

Ma csillagod még szebbnek látom
piros hűségű csillagálom,

s bár meghalok gonosz mesében,
de ott, az égen túli réten,

fiam megy tovább, messze, messze,
új szépségbe szerelmesedve,

s a zászlós szélben csillagórák:
ébredő örökkévalóság.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: SZÍVEK MÉRTANA (Budapest, 1998)
Kiadó: ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó