Joseph Grand jegyzeteibõl

Egy szép május havi reggel egy elegáns amazon végiglovagolt pompás pej
kancáján a Bois de Boulonge virágba borult fasorain.

Május első reggelén pej kancáján ülve egy karcsú nő lovagolt végig
a Bois de Boulonge fái közt.

Verőfényes ragyogó májusi reggel volt, mikor pompázatos sörényű pej
kancáját megülve egy elegáns, darázsderekú amazon ügetett át szinte
észrevétlenül a Bois de Boulonge illatozó virágoktól terhes fáinak enyhet
adó lombjai alatt. Selymes haja mint lobogó csapkodott felette.

Egy tavaszi reggelen egy nő lovagolt el a Bois-n át.

Májusi reggelen ellovagolt ő messzire tőlem.
Pej lovon ülve a park fái alatt ügetett.

Azon a reggelen mintha egy lovasszázad ügetett volna le a Bois de Boulonge-on.
Sorfalat álltak a rügyeiket bontó fák.

Még nem jártak a buszok de ő már sehol nem volt. Felkeltem.
Azután egész nap hülyén vigyorogtak rám a tegnap este tépett virágok.

A hajnalba nyúló éjszakák végén hosszan lovagolt rajtam, mellbimbói
mint rügyek nyiladoztak. Gyorsan ment el.

Csak az a gebe volt karcsúbb nála.

Tavasszal első utam az Auberge du Bonheur-ba vezetett. Üres gyomorra
konyak. Lakásom felé a fák között lócitromba léptem.

Május volt. Tavasz végi hózápor. Elfagyó a rügyek. Álmomat
lódobogás verte szét.

Úgy lovagolt el, vissza se nézett.

Drága jó Jeanne-om, karácsony van ma.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.