példák versben

mint újságmellékletből
kislányként a kivágós-babát,
kivágom magam belőled
huszonhét év után. a tiszánál
a homokban fürödtünk,
később lemostuk a gyalázatot,
akár a kutya megráztad magad,
bródy-tincseid arcomhoz csapódtak.
elterültél a parton, tetemre hívás, nevettem,
és egy ágdarabbal körberajzoltalak.
felültél, átfogtad derekam,
megnyálaztad az ujjad,
köldökömnél kezdted a háromszöget,
közben a thalész tételt ismételted.
a, b, c, így-így, a kör is kész.
másnap matekból jelest kaptál,
ősszel az egyetemen,
október 10-én, hétfő délután
a kolesz szobádban féltem,
de hagytam magam. utána
vérszerződést kötöttünk.
nem mertem nézni, csak
az ablakban láttam:
pengével vágtad meg a csuklód,
majd az enyém. a fák hajlongtak.
tényleg nem fájt egyik sem,
bár nem csak a láncaimat veszítettem,
feleltem mosolyogva
miközben borotváltalak.
fél óra múlva kedvenc
képünkre hasonlított hátulról a fejed.
megígértem.
nem vagy egy vasarely,
dörzsölgetted a hajad.
megkegyelmeztem, kopaszra nyírtalak.

öt évvel később
az albérletben nem akartad,
hogy fessünk.
leestem a létráról,
az orgona színű festékkel
teli vödör velem.
rám ordítottál, én ültem némán,
a lilaruhás nő.
úgy mentél el, mint…,
csendben, arcodon ujjaim nyoma.
másnap reggel, amikor kisütött a nap,
rájöttem, mennyire szeretlek.
a magány hosszútávfutóvá tett.
nem volt itt, mondta anyud,
de este már veled néztem a filmet.

pár hónap múlva a nadrágod vasaltam.
szárai közé háromszög égett.
döntöttem.
igen! menj el! igen, végleges!
elmentél.
a lépcsőházban megálltak a porszemek.
az erkélyen munch sikolya jutott eszembe
és a kislánykori álom:
nagyiék gangjáról zuhanok,
de mindig felébredek, mielőtt.

amikor elmentél szívet rajzoltam
a konyhaasztalnál az újság szélére.
lehúztam, karistoltam, kilyukadt a papír.
nem volt hová a nyilat rajzolni.
hetekig verset írtam mindenütt,
ott is, ahol nem lett volna szabad,
például érettségiztetés közben.
összehajtogattam a lapot,
a kiskabátom bal felső zsebébe dugtam.
a kosztümöt kimostam másnap,
az erkélyen kiráztam, és
apró fehér fecnik szálltak.

ősszel megjött az első levél,
a meghívó. cseréltem volna
egy falevéllel. melletted
önmagam voltam és több.
szia, köszönöm az értesítést.
sok boldogságot,
válaszoltam táviratban.

és hamarosan lecseréltem
egyszemélyesre a franciaágyat,
lemondtam a tévét, kihúztam a hűtőt.
télen majd reklámszatyrok lógnak az ablakban?
legalább a fagy megkóstolja föztöm.

néhány hét telt el,
a postaládában egy cetlit találtam:
elmaradt az esküvő,
lehetne közös a párna?  

aztán évekig
úgy voltam csókjaiddal,
akár te kisfiúként a sport csokival,
egy soha nem volt elég.
két gyerekünk született.
dolgoztál, nyaraltunk,
síelni is megtanultunk.
vettél kocsit, építettél házat,
én a lányokat neveltem.

az n=4 esetet maga Fermat igazolta
a végtelen leszállás módszerével, mondtad.
azt az erősebb állítást igazolja,
hogy az  x4 + y4 = z2
egyenletnek nincs megoldása
a pozitív egészek körében.

a bíróságon találkoztunk utoljára.
láttam, ahogy beülsz az autóba.
nálam esernyő se volt.












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-17 13:11:48
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-17 13:11:48