Kenyér és hal

Mikor először láttam, hogy hol alszol
(nem volt ott más, csak egy kanapé
valami szűk két négyzetméteren,
körül felhalmozott, ócska bútorokkal
a régi lakásból valószínűleg,
ahol még volt igazi szobád),
egy vicces dán pénzérmét mutattál nekem.
Ezüst, aprócska, csillogó mütyür
közepén lyuk, mint Jézus tenyerén.
Egy szatyor aljáról halásztad elő,
közben mutattad mindenféle kincsed;
Fénykép, vonatjegy, pár saláta jegyzet
Észt, magyar és szerb barátaidtól
Akik lelkesen leírták neked
a legdurvább káromkodásokat.
Egy Budapest-térkép
melyen cigarettával égettél lyukat
a fontos helyekre.



Aztán a vallásról vitatkoztunk;
nekem a kenyér és a hal csodája tetszett,
neked pedig Jákob története,
aki szerintem lopott, csalt, hazudott,
de szerinted bűnhődött eleget
(és egyáltalán, nincs semmi baj azzal
ha a Jóisten hébe-hóba elnéz
néhány stiklit annak a pár tagnak,
kiket valamiért különösen szeret).
A te szemedben Jézus volt csaló,
A csodái pedig bűvésztrükkök
(„Átlagos ember volt, mint te vagy én”)
Aztán lenéztél, öledben Budapest
alattunk szétszórva minden, ami számít;
nevettél, és végül nekem adtad
A nap végén azt a fontos, fontos érmét.



Én tényleg hiszem, hogy akkor csoda történt,
mert te, a legszegényebb mindegyik közt,
megosztottad, ami oszthatatlan.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-05 14:10:12
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-05 14:10:12