Végh Tamás : A113. év

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 39032 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Paál Marcell: Paradoxon
Vasi Ferenc Zoltán: Virágzengés után
Tóth János Janus: Haza és ember (reflexvers)
Csombor Blanka: Óda a Hatvanhoz
Filip Tamás: Lassan mászni kezd
Filip Tamás: Ráismerés
Paál Marcell: Fordított tánc
Ocsovai Ferenc: Rémálmok órája
Ocsovai Ferenc: Én nem tudom…
Ocsovai Ferenc: Szlavuska sírjánál
FRISS FÓRUMOK

Szakállas Zsolt 12 órája
Kiss-Teleki Rita 12 órája
Pálóczi Antal 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Paál Marcell 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Vadas Tibor 3 napja
Bátai Tibor 4 napja
Valyon László 4 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Tamási József 5 napja
Tóth János Janus 5 napja
Albert Zsolt 8 napja
Gyors & Gyilkos 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Gyurcsi - Zalán György 15 napja
Tímea Lantos 16 napja
Duma György 16 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 5 órája
Hetedíziglen 7 órája
nélküled 16 órája
Baltazar 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Gyurcsi 3 napja
fény árnyék 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 6 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 11 napja
törmelék 12 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 13 napja
Nyakas 13 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 13 napja
mix 14 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
A113. év

Barátaimnak





Az időnk porladó tükör, szilánkeső.
S a kutató emlékezet üvegcserepek
Között kotorászik, mint a csavargó,
Aki visszaváltható palackokat keres.
Ujjsebző szilánkokban arctöredékek,
Pillangókés-villanás, s a földre hulló
Nevetések fejedre igézik az elmúlást.

S múlandóságunk örökölt díszletei
Közt nem maradt itt más nekünk
Hátra, mint a víztiszta reggelek
Pengeél-magánya, s a csendek
Zizegő, tompa koppanása,
Mely betölti a februári kerteket.

Pedig máskor is voltak itt ilyen,
Vasutasbundás, lassú, szigorú telek,
Amikor csikorgó fellegek felett
Szálltak ködszürke, suhanc szelek.
Igen. Máskor is voltak itt ilyenek,
Másképp vacogók, másként deresek.

Nem volt az olyan régen, amikor
Meghitt beszélgetések varázslatában
Éltünk lázas áhítattal. Mára mindez
Elvadult tompulatba hullt. Hallgatnak
Rólunk a hírek, s mi sem mozdulunk.
Nem nyertük meg és nem veszítettük el,
Vívjuk még a háborút…

Lövészárkaink terepszínű némaságát
Nem csördíti szét okostelefon-sikoly.
Magában harcol, s azt hiszi, győzhet
A milliomnyi egyszemélyes hadsereg.
Útjaink, melyek egykor összefutottak,
Mára a négy égtáj felé tartanak. Lehet
Út ezernyi, de ösvény csak egy.


2013-02-28






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-04 09:48:59
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-04 09:48:59


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-05-08 23:56   Napló: Bátai Tibor
2025-05-08 22:06   1 mondatos kritika /1:1/
2025-05-08 21:59   1 mondatos kritika /1:1/
2025-05-08 21:59   1 mondatos kritika /1:1/
2025-05-08 21:59   1 mondatos kritika /1:1/
2025-05-08 21:59   1 mondatos kritika /1:1/
2025-05-08 21:59   1 mondatos kritika /1:1/
2025-05-08 21:59   1 mondatos kritika /1:1/
2025-05-08 21:58   1 mondatos kritika /1:1/
2025-05-08 21:58   1 mondatos kritika /1:1/