Végh Tamás : Vackor elment


 
2841 szerző 39154 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 25 perce
Gyurcsi - Zalán György 1 órája
Ötvös Németh Edit 5 órája
Tóth Gabriella 5 órája
Tímea Lantos 7 órája
Bátai Tibor 7 órája
Tamási József 8 órája
Szakállas Zsolt 11 órája
Tóth János Janus 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Bara Anna 1 napja
Nagyító 1 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Ocsovai Ferenc 2 napja
Serfőző Attila 3 napja
Mórotz Krisztina 4 napja
Vadas Tibor 4 napja
Vasi Ferenc Zoltán 4 napja
Duma György 5 napja
FRISS NAPLÓK

 különc 23 perce
Bátai Tibor 2 órája
Ötvös Németh Edit naplója 6 órája
Bara 8 órája
az univerzum szélén 16 órája
Janus naplója 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Baltazar 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
útinapló 1 napja
Sin 1 napja
Conquistadores 2 napja
nélküled 3 napja
Cortázar macskái 4 napja
Dokk-verspályázat 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Vackor elment

Most én várom őt úgy haza,
Ahogyan ő várt mindig engem,
Izgatottan, türelmetlenül.
Most fáj csak igazán, hogy
Annyit hagytam egyedül.
Ő csak velem akart mindig lenni,
De nekem mindig mennem kellett
S én tudom, hogy tudta: társak
Vagyunk, nem, mint ember és
Egy oktalan állat, hanem két
Mélységesen érző lélek,
Akiket egy fedél őriz meg
Hidegtől, esőtől, széltől,
Hótól, emberi jégveréstől.
Csak rám számíthatott,
S biztos lehetett benne,
Hogy bajában el nem hagyom.
Hány, de hány sebesüléssel,
Kisebb, nagyobb sérüléssel,
Jött meg, ösztön-hajtotta
Kóborlásaiból! Eddig mindig
Hazaért addigra, mire a munkából
Én is hazaértem, hogy
A kapuban várhasson
Ugrálva, hangosan
Méltatlankodva,
Hogy olyan sokára jöttem.
Mindig kitörő örömmel
Szaladt elém, s tudta,
Hogy a hosszas simogatás
És a séta, sohasem marad el.

Vackor elment.
Nem futott elém,
Amikor délután hazaértem.
Hátul a helye üres volt,
Hiába szólongattam,
Kerestem. Kérdezgettem
Ismerőseimet, hol és merre látták
S mentem utána kiabálva,
A hideg szeles éjszakába.
Ó Uram, vigyázz rá,
Hogy ne bántsa senki,
Mert nem tud vigyázni
Magára! Nélkülem ő is,
Amint nélküle én, árva.
Mert, ha ember hagy el,
Akkor nem maradsz magadra,
De, ha a négy lábon járó hűség
Hagy el, kívül, s belül,
Nos, akkor maradtál
Igazán egyedül.

Most én várom őt úgy haza,
Ahogyan ő várt mindig engem…


2013-03-05






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-05 13:01:04
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-05 13:01:04


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-11 01:19   Napló: különc
2025-07-11 01:16   Napló: különc
2025-07-11 01:16   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-11 01:06   Napló: különc
2025-07-11 00:54   Napló: különc
2025-07-11 00:50   Napló: különc
2025-07-11 00:14   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-11 00:12   Napló: különc
2025-07-11 00:08   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-11 00:01   Napló: különc