Váltott műszak

Általában boldogok vagyunk.
Ha néha mégis összezördülünk,
egy szomorú fejet rajzolok
a naptáramba. Tegnap annyira
összevesztünk, hogy mindjárt
hármat is be kellett rónom.
Ezzel máris elértük a tavalyi összest.
Este már nem feküdtél mellém.
Inkább a konyhában virrasztottál.
A legjobban az hiányzik, hogy
kéz a kézben aludjunk el.
Reggel aztán a kialvatlanságtól
összeszűkült szemedtől rám
se tudsz nézni. Csak éjjel hirtelen
nőtt borostád mered szótlanul.
Érintés nélkül is szúr, mint árvaságunk.
Olyan lettél, mint Dosztojevszkij
fél-kegyelműje. Ahelyett hogy
mellém, az üres ágyba bújtál,
borostádból erdő nőtt, rengeteg.
Foglya vagyok, nem szökhetek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-23 17:08:33
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-23 17:13:16