levél helyett

Mióta beteg lettem, nem ölelkezem senkivel.
Próbálok nem elmerülni sajnálkozó tekintetekben.
Apu nem érti, miért kell az ajtót behajtania, mikor csak inget cserélek.
Neked négy éve egy árva levél sem ment. Azóta még inkább nem.
Hosszan elidőzök a tavak vagy az üres játszóterek mellett.
Bár most is figyelek rá majd, hogy e röpke tavasz rigói
mint hordják teli szívemet reménnyel.

Ha nem lennék beteg, nem én írnám ezt a verset.
Két törött angyal alszik párnámon.
Hibás, feketedő fogaik között csikorgatják az enyéimet.
Gondos figyelemmel követem az állatok vonulását:
ma egy agresszív őz-család tévedt a ház melletti,
még hófödte, lankás dombra,
s mintha soha nem lettek volna hajlandók továbbállni.

Pedig egyre kevesebbet gondolok a halálra.
Nem is merek emberek közé menni már.

De mit kezdjek azzal, hogy tegnap
egy hangyapár ragadt bele csöppnyi mézbe a konyhaasztalon?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-16 09:03:28
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-22 23:34:30