búcsúzni egyre
attól is, akit aligha ismerünk: – magunktól,
aki ruháját mind belőled ölti, bárki vagy;
és azt hitted, míg róla olvasol vagy hallasz –
története nem a tiéd, akár még únhatod,
ha könyv – lecsaphatod, és nem is úgy van –
de egyszer: rájössz, jogod mert semmi bánni így
vele, ki volt-van-lesz, de végülis sosincs;
lehetne, mégsincs; minden ember istenről szól,
legább beszél a szentem; hiába oly zavart a nagy
percekben mondana nagy dolgokat: de nincsen –
az életét biggyeszti fecskefészek sárdarabja –
lesz lélekmadár és játszi villanás vagy se –
nem érdekes: a fészek sok tojásra készen vár,
a szárnyalás meg oly biztos, ha van láb, mire áll.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-30 09:58:32
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-30 09:58:32
