A kezdet és a vég*



A nagy költőnek három napja nincs széklete.
Mint Valentyina Nyikolajevna, a seggén keresztül beszél.  
Megtudhatom, az ő köreiben minden nő hosszúcombú, fekete,
a karcsú bokákat tűsarkú szandál pántja emeli ki.
Papucsban tramplizva egy sem hozna rá szégyent, mint én.
Összehúzott szemmel figyelem. A nagy költőt.
Csuparongynadrágban, közös asztalunknál ül.
Burekot eszik, hozzá aludttejet.  
A szalvétát - háromszögre hajtva - keze ügyébe készítettem.
Aludtteje ölembe fröccsen. Nincs mit szemére vetnem.
Az illúzióért, hogy hozzá tartozom, önmagamat  futtatom.


*Svetislav Basara -  Parkinson-kór:  A kezdet és a vég





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-18 08:51:40
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-18 08:51:40